Ez lett az ominózus farmernadrág szárából.
Ez ugye, a derékrészből.
Ez pedig a farzsebből meg némi szármaradékból.
Nos, azt hiszem recycling ügyben kihoztam, ami lehetséges.
Bár, van még néhány cafat...
:)
2011. július 28., csütörtök
3 from 1
Bizony, nem tévesztettem el, nem 3 in 1, hanem 3 from 1. Úgy teljes a kép, és persze a dicsőség, ha látjátok ezt is, noha ez már régebbi alkotmány.
2011. július 27., szerda
Párna No.2
Elkészült a párnasorozatom második darabja. Jó, jó, elég lassan szaporodik, (mert jó munkához idő kell, lassúhoz meg még több) de nézzétek csak!
Arra a problémára, hogy nem szeretek gomblyukakkal bíbelődni, a megoldást ITT találtam.
Kétrészes sorozatom máris mennyi lehetőséget nyújt!
Ha majd még több lesz, (mert ez a tervem!), minden nap más párnaképet rakhatok ki!
Vélemény?
2011. július 25., hétfő
A Csepel
Régi vágyam volt egy igazi szép varrógépállvány. Részint, hogy ne kelljen a varrógépet folyton költöztetni, részint mert csak. Mert szép.
És lőn!
Nincs túl jó állapotban.
Sőt, tulajdonképpen elég rossz állapotban van.
Viszont van benne beépített tűpárna! Az azért nem semmi!
Nincs hozzá kulcs, de szerencsére nem volt bezárva.
A varrógép maga totálkáros, pedig nagyon szép lehetett valaha.
Mondjuk én amúgy is a saját gépemet kívántam az állványon elhelyezni, ez csak bónusz.
Jó sok munka lesz vele, de remélem gyönyörű lesz.
Persze, hogy hova teszem, az még rejtély.
Eszembe jutott róla az a reklám, amikor megkérdezik a pasit, szüksége van Önnek erre az autóra?
A válasz: Nem. De kell nekem.
:)
2011. július 23., szombat
A legújabb
szerzeményem:
Azért léggömbvirág, mert a bimbói tényleg olyanok mint a kis léggömbök, ha óvatosan megnyomja az ember, érzi, hogy ki lehetne pukkantani, de persze nem teszi.
Egyenlőre az ablakpárkányon várják a sorukat.
Azért kell várniuk, mert még nem döntöttem el, hova fogom ültetni őket, merthogy évelők. Most körvonalazódik még bennem a legújabb teljesen tuti és abszolút tudományos koncepcióm.
Évelőágyás tudniillik. Mert megvan a bája annak, hogy az ember lánya lépten-nyomon virágmagokat vesz, szed és kunyerál indokolatlan mennyiségben. Majd elszórja ötletszerűen a kertbe őket, milyen cuki lesz majd amikor festői összevisszaságban lesznek a zöldségek és virágok, tisztára mint az angoloknál, ugye. Később rájön, hogy fele ki sem kelt (ezek többnyire a vásároltak), egy része kikel, sőt túlburjánzik, mert a magszórási résznél ugye még úgy tűnik, hogy van itt hely kérem! Meg aztán nem tudja az illető ember illető lánya, mert nem írta fel/jegyezte meg, hogy melyik mekkorára nő, vagy mikor virágzik. Előfordul ilyenkor, hogy a kert egyik részében a virágok egymást nyomják agyon, máshol épp tökre nincs semmi, van amit fájó szívvel likvidálni kell, mert mondjuk azt hittük, hogy kúpvirág, de gyanússá válik, amikor már elérte az egy méteres magasságot. Ekkor már sejtjük, hogy napraforgó, de még sajnáljuk, nem baj, az is szép. Eléri a két métert, kezdjük érezni, hogy nem lesz ez így jó, de még mindig sajnáljuk. Eléri a három métert, jön a vihar, jajistenem ki kell kötni a kerítéshez, ki ne dőljön. Van amelyik mégis kidől, gyökere viszi magával a körötte lévő egyéb virágokat. A kidőlt egyedeket vérző szívvel miszlikbe aprítja, bezsákolja és kiteszi a megfelelő napon szelektív elszállítás céljából. Nyugtatja magát, hogy nem baj, legalább a többiek jutnak némi fényhez. A megmaradt és mondjuk ártalmatlan helyen lévő napraforgókat továbbra is szereti, büszkén fényképezi és mutogatja a blogjában.
De azért a kert, habár imádja, mégsem olyan festőien cuki, mint az angoloknál. Na jó, lehet, hogy ők azért értenek is hozzá.
Tehát akkor a megoldás az évelőágyás, ahova majd rohadtul eltervezetten és tudományosan fogok válogatott évelőket ültetni, amelyek majd az év minden szakában a megfelelő látványt fogják nyújtani, mind méret, mind pedig szín szerint esztétikusan elrendezve. Ez a tervem. Tökéletes.
Az már más kérdés, hogy a megvalósításhoz úgy kezdtem hozzá, hogy megláttam és megvettem a léggömbikéket ötletszerűen. Nem tudom, mekkorára fognak nőni. Tudom viszont, hogy mikor virágoznak. Most.
Na mit szóltok?
Léggömbvirág fehérben
És rózsaszínben
Azért léggömbvirág, mert a bimbói tényleg olyanok mint a kis léggömbök, ha óvatosan megnyomja az ember, érzi, hogy ki lehetne pukkantani, de persze nem teszi.
Egyenlőre az ablakpárkányon várják a sorukat.
Azért kell várniuk, mert még nem döntöttem el, hova fogom ültetni őket, merthogy évelők. Most körvonalazódik még bennem a legújabb teljesen tuti és abszolút tudományos koncepcióm.
Évelőágyás tudniillik. Mert megvan a bája annak, hogy az ember lánya lépten-nyomon virágmagokat vesz, szed és kunyerál indokolatlan mennyiségben. Majd elszórja ötletszerűen a kertbe őket, milyen cuki lesz majd amikor festői összevisszaságban lesznek a zöldségek és virágok, tisztára mint az angoloknál, ugye. Később rájön, hogy fele ki sem kelt (ezek többnyire a vásároltak), egy része kikel, sőt túlburjánzik, mert a magszórási résznél ugye még úgy tűnik, hogy van itt hely kérem! Meg aztán nem tudja az illető ember illető lánya, mert nem írta fel/jegyezte meg, hogy melyik mekkorára nő, vagy mikor virágzik. Előfordul ilyenkor, hogy a kert egyik részében a virágok egymást nyomják agyon, máshol épp tökre nincs semmi, van amit fájó szívvel likvidálni kell, mert mondjuk azt hittük, hogy kúpvirág, de gyanússá válik, amikor már elérte az egy méteres magasságot. Ekkor már sejtjük, hogy napraforgó, de még sajnáljuk, nem baj, az is szép. Eléri a két métert, kezdjük érezni, hogy nem lesz ez így jó, de még mindig sajnáljuk. Eléri a három métert, jön a vihar, jajistenem ki kell kötni a kerítéshez, ki ne dőljön. Van amelyik mégis kidől, gyökere viszi magával a körötte lévő egyéb virágokat. A kidőlt egyedeket vérző szívvel miszlikbe aprítja, bezsákolja és kiteszi a megfelelő napon szelektív elszállítás céljából. Nyugtatja magát, hogy nem baj, legalább a többiek jutnak némi fényhez. A megmaradt és mondjuk ártalmatlan helyen lévő napraforgókat továbbra is szereti, büszkén fényképezi és mutogatja a blogjában.
De azért a kert, habár imádja, mégsem olyan festőien cuki, mint az angoloknál. Na jó, lehet, hogy ők azért értenek is hozzá.
Tehát akkor a megoldás az évelőágyás, ahova majd rohadtul eltervezetten és tudományosan fogok válogatott évelőket ültetni, amelyek majd az év minden szakában a megfelelő látványt fogják nyújtani, mind méret, mind pedig szín szerint esztétikusan elrendezve. Ez a tervem. Tökéletes.
Az már más kérdés, hogy a megvalósításhoz úgy kezdtem hozzá, hogy megláttam és megvettem a léggömbikéket ötletszerűen. Nem tudom, mekkorára fognak nőni. Tudom viszont, hogy mikor virágoznak. Most.
Na mit szóltok?
2011. július 22., péntek
Medvék a tálban
Kaptam képet, így megmutathatom néktek, hogy miről is beszéltem!
Ő pedig már egy újszülött medvike, abból a fonalból készült, amit a tálhoz mellékeltem.
Ő pedig már egy újszülött medvike, abból a fonalból készült, amit a tálhoz mellékeltem.
Jó fej ugye?
2011. július 21., csütörtök
Visszatértem!
Puszilok mindenkit, nagyon hiányoztatok!
Köszönöm a kedves szavakat, válaszolva a kérdéseitekre, valószínűleg nem is jól határoztam én meg az esetet, akkor lehet hogy nem Format C:, hanem Format AZEGÉSZMISKULANCIA. Lényeg, hogy totálisan újra lett telepítve a gépem, teljes halál volt. Most vannak még némi hiányaim, de lényeg, hogy működik, és már meg is mutathatom, hogy mit készítettem Lili kuzinnak ajándékba.
Köszönöm a kedves szavakat, válaszolva a kérdéseitekre, valószínűleg nem is jól határoztam én meg az esetet, akkor lehet hogy nem Format C:, hanem Format AZEGÉSZMISKULANCIA. Lényeg, hogy totálisan újra lett telepítve a gépem, teljes halál volt. Most vannak még némi hiányaim, de lényeg, hogy működik, és már meg is mutathatom, hogy mit készítettem Lili kuzinnak ajándékba.
Ez kérem egy Medvetár. Vagy Medvetál.
Az úgy volt, hogy ezt a fonalat még a télen vettük leánykámmal ketten sapkának, mert olyan jó színe van.
Igenám, de ketten sem olvastuk el, hogy ez nemezelhető fonal.
Tehát nem lett sapka.
A fonal meg csak várt.
Mamuszra nem vágytam.
Most pedig a szülinap közeledtével bevillant az isteni szikra!
Annásnál láttam egyszer ezt a küblit.
Mivel Kuzin kis medvéket horgol, horgolok neki egy Medvetárat a nemezelhető fonalamból,
majd nemezelem, olyat még úgysem tettem!
Meghorgoltam tehát a teljes fonalmennyiséget felhasználva egy félgömböt, majd betettem a mosógépbe 95 fokra két törölköző társaságában.
Ettől jelentősen összement, megkeményedett és kiszőrösödött.
Vagyis nemezelődött.
Vizesen ráfeszítettem egy műanyag tálra, így szárítottam meg.
É voilá!
Legnagyobb örömömre szolgált, hogy Lili kuzin egyből felismerte, egy szóval sem kellett magyarázni az objektum rendeltetését.
Egyből tudta!
Bele is költöztek a medvikék, de sajna nem volt nálam fényképezőgép.
El kell hinnetek, hogy tökéletes az összhang.
2011. július 19., kedd
Kis életjel
Napok óta nincs gépem. Format C : , ha mond ez nektek valamit. Most bekéredzkedtem máshoz, csak jelzem, hogy élek, átnézem miket írtatok, aztán majd egyszer jövök rendesen.:)
Szép napot!
Szép napot!
2011. július 14., csütörtök
Kis kertemben...
...van néhány sikersztori. Persze vannak csúfosan végződő projektek is, de azokat persze nem kötöm az orrotokra, haha.
A Hajnalka például többféle színben:
Ámbár megjegyzem, hogy kissé renitens, nem igazán az általam kijelölt útvonalon terjeszkedik.
Ezt a társulást pl. egyáltalán nem támogatom, meg is szüntetem ha ráérek.
A Hajnalka például többféle színben:
Ezt a társulást pl. egyáltalán nem támogatom, meg is szüntetem ha ráérek.
Mert a paradicsom is csak maradjon magában.
Őt mondjuk, nem tudom hogy hívják.
Valami a Szomszédnéni Gardencenterből.
Ő is:
Szintén:
Kúpvirág
Kasvirág
Menyecskeszem
Estike, Csodatölcsér, Lustakisasszony, vagy a jóégtudjaminekhívjákmég.
Itt is van némi rejtély, mert tavaly piros, rózsaszín és sárga volt.
A piros meg is van.
A rózsaszín és a sárga viszont úgy tűnik, frigyre léptek, lett ilyen:
Meg ilyen is:
Na de egy tövön?
Mikre képes a természet?
Aztán a Levendula.
Kérdem én, miért nem levendulakék?
Szép így is, de hogy van ez?
Kíváncsian várom megjegyzéseiteket, ha valaki ismeri ismeretlen virágaimat, netán tudja a választ a kérdéseimre, vagy csak tetszenek a képek. Gyertek, gyertek, írjatok!
2011. július 11., hétfő
Szoknya 2
Elkészült végre a szoknyám, amit megígértem Nektek is, de főként magamnak.
A kiindulópont ez a nadrág, aminek a szárát már korábban felhasználtam másra.
A farzsebét is felhasználtam már.
Úgyhogy kapott egy újat a szoknya anyagából.
Látjátok a napraforgót ott hátul?
Miatta voltam kétségbeesve amikor viharos szél fújt.
Olyan nekem, mint egy szerelemgyerek. Nem akartam, csak lett, és már nem tudnék megválni tőle.
A kiindulópont ez a nadrág, aminek a szárát már korábban felhasználtam másra.
A farzsebét is felhasználtam már.
Úgyhogy kapott egy újat a szoknya anyagából.
A kész mű pedig ilyeténképpen fest.
Miatta voltam kétségbeesve amikor viharos szél fújt.
Olyan nekem, mint egy szerelemgyerek. Nem akartam, csak lett, és már nem tudnék megválni tőle.
Olyan magas, hogy fel sem érem!
A virága nem túl nagy, de olyan szép!
És a Sanyi?
Hát itt van Ő is!
Szép napot mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
