2013. december 31., kedd

Csakazértis

Mit gondoltok, mit csinál az egyszeri háziasszony, ha elfogyott a két tepsi mézes krémes és jelenleg nem tudja használni a sütőt, mert éppen konyhaátalakítás zajlik?
Ja igen, persze hogy Szilveszterkor, ha egyszer Férj akkor ér rá :-)
Nos, mivel mézes krémes nélkül az új esztendőbe átlépni nem lehet, megfőzi a krémet, és a maradék mézeskaláccsal szépen lerétegezi.


Ezután, mivel már főzőlap sincs, megmikrózza a csokit, és rákeni.


Az eredmény cseppet sem esztétikus, de higgyétek el, nagyon finom!

Boldog Új Esztendőt Mindenkinek!

2013. szeptember 2., hétfő

Kulcstartó, felírótábla, rendszerező, vagy ahogy tetszik...

Fázisfotókat nem készítettem, de elmesélem, nem nagy ügy, hátha valaki kedvet kap hozzá. Én is láttam már hasonlókat a neten. Adva volt tehát egy Obi-s spalettaajtó, ami egy régebbi szekrényprojektből maradt. Ezt lefestettem, vettem a csavarboltban szép fekete ici-pici kampókat, ezeket felszegeltem a tetejére.
Két tipli, csavar a falba, és mehet fel a helyére. Akasztó nem is kell, a felső léc szépen ráül a csavarokra.
Rá a kulcsok, és a résekbe a levelek, csekkek, papírok, miegymás. Na, itt ért némi meglepetés, mert azt nem írták sehol, hogy amit elöl bedugsz, az hátul kiesik, ezért én elmondom nektek, ez így van. Tehát a táblánkat hátulról be kell "fenekelni" egy farostlemezzel. Így már működik. Ezután egy másik farostlemezt lefestettem (nem táblafestékkel, mert annak az ára horrorisztikus) sima matt fekete zománcfestékkel, remekül lehet erre is írni krétával. Már ha hagynak. Az én "felírótáblámat" birtokba vették a csemetéim, és nem kéne letörölni :) Mondtam, hogy én ezt úgy képzeltem, hogy ide írom fel a fontos dolgokat, amiket nem kellene elfelejtenem. Erre ők: ezek fontos dolgok, és nem kellene elfelejtenem. Hát így állunk...

2013. augusztus 18., vasárnap

Hogyan készítsünk kalocsai dorkót?

Az első, rövid és őszinte válaszom (amit a magam részéről a továbbiakra nézve már meg is fogadtam xD ) :
NE KÉSZÍTSÜNK!

Vegyük fontolóra a következőket:
Noha nem szoktunk hímezni, nincs benne gyakorlatunk, azért az alapokkal tisztában vagyunk. Ha elég öreg érett az ember, akkor tanulta általános iskolában, ha nem, akkor a neten remek útmutatókat találhat a lapos és a száröltés mibenlétét illetően, tehát egy előre rajzolt mintát elméletileg ki is tud hímezni.
Most jön a de....
A cipő nincs előre rajzolva.
Olyan sűrű szövésű a vászon, hogy tényleges fizikai fájdalommal jár átszúrni a tűvel, mivel igazán vékony tűbe nem lehet a hímzőcérnát befűzni, a vastagabb tű meg ugye nem akar átmenni. Egy cipőt nem lehet olyan jól megfogni, mint egy anyagdarabot, nem igazán lehet úgy forgatni, hogy mindig kézre álljon. Ha még azt is a fejünkbe vettük, hogy a hímzés fonákja a cipő belsejében ne látszódjon, akkor vakon lavírozunk a külső és a bélelő réteg között, a fránya tű pedig nem és nem ott akar kijönni, ahol kellene. A sokszori áthúzgálástól a fonal egyszerűen elvásik, és menet közben többször elszakad. Az ujjaink hegye teljesen kész van, (tudom, gyűszű, de azzal meg valahogy béna az ember és mindegyik ujjára nem is tehet), a szemünk pedig kigúvad, venni kell direkt erre a célra egy új olvasószemüveget :)

Ha még mindig ragaszkodunk hozzá, hogy a világ így jobb hely lesz, akkor fogjunk hozzá.
Én így csináltam:

Kerestem a neten kalocsai mintákat, választottam néhány olyat, ami formára megfelelő egy cipőhöz, és a megfelelő méretben kinyomtattam őket. Átrajzoltam pauszpapírra (sütő- vagy uzsonnacsomagoló éppúgy megfelel, és biztosan van otthon).
Ezután a papíron a minta vonalait gombostűvel sűrűn átszurkáljuk, a mintát nagyjából körbevágjuk, majd feltűzzük a helyére. A cipőt ehhez kitömtem ronggyal, hogy kicsit könnyebb dolgom legyen.


Ezután jó alaposan átrajzoljuk a kiszurkált vonalakat egy filctollal, hogy a lyukakon keresztül a tinta a cipőre kerüljön.


A papírt levéve még ceruzával is áthúztam a vonalakat, hogy jobban lássam.
Kezdhetjük a hímzést. Azt a nagy és bonyolult rózsát simán kiiktattam volna, ha nem kellett volna eltakarni a cipőre már gyárilag ráfestett virágot, ami nem illett a koncepciómba.


Jó sok estén keresztül tartó bajlódás után (ami a család férfitagjai részéről teljes meg nem értettségbe ütközik, de mi kitartunk, mert meggyőződésünk, hogy valaki ettől nagyon boldog lesz ), ezt az eredményt kapjuk:


Bizonyos távolságból szemlélve határozottan pofás :)
Feladjuk a csomagot, mellékelve hozzá a használati utasítást, hogy tényleg csak bizonyos távolságból szabad szemlélni, és minthogy a viselés külföldön történik, ahol nem sokat tudnak a kalocsai hímzésről, kéretik hirdetni, hogy ez kimondottan free-style műfaj, nem előírás, hogy szépen és pontosan kivitelezett legyen. 
(Aki meg ért hozzá, attól ezúton kérek bocsánatot.) 

Ui.: A címzett tényleg nagyon boldog!
      Fájdalom elfelejtve.
      Szóval, ha gondoljátok, esetleg tényleg próbáljátok ki :)




2013. augusztus 17., szombat

Üdvözlet

mindenkinek, aki erre jár!


Nem találtam ki semmilyen magyarázatot, vagy mentegetőzést arra, hogy nyolc hónapja nem írtam.
Így alakult.
Nem volt késztetésem.
Most van. :)
Hamarosan jövök, és megmutatom, hogyan készítsünk kalocsai dorkót.



Sanyival mindenkit üdvözlünk!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...