2011. július 23., szombat

A legújabb

szerzeményem:

Léggömbvirág fehérben


És rózsaszínben



Azért léggömbvirág, mert a bimbói tényleg olyanok mint a kis léggömbök, ha óvatosan megnyomja az ember, érzi, hogy ki lehetne pukkantani, de persze nem teszi.




Egyenlőre az ablakpárkányon várják a sorukat.



Azért kell várniuk, mert még nem döntöttem el, hova fogom ültetni őket, merthogy évelők. Most körvonalazódik még bennem a legújabb teljesen tuti és abszolút tudományos koncepcióm.
Évelőágyás tudniillik. Mert megvan a bája annak, hogy az ember lánya lépten-nyomon virágmagokat vesz, szed és kunyerál indokolatlan mennyiségben. Majd elszórja ötletszerűen a kertbe őket, milyen cuki lesz majd amikor festői összevisszaságban lesznek a zöldségek és virágok, tisztára mint az angoloknál, ugye. Később rájön, hogy fele ki sem kelt (ezek többnyire a vásároltak), egy része kikel, sőt túlburjánzik, mert a magszórási résznél ugye még úgy tűnik, hogy van itt hely kérem! Meg aztán nem tudja az illető ember illető lánya, mert nem írta fel/jegyezte meg, hogy melyik mekkorára nő, vagy mikor virágzik. Előfordul ilyenkor, hogy a kert egyik részében a virágok egymást nyomják agyon, máshol épp tökre nincs semmi, van amit fájó szívvel likvidálni kell, mert mondjuk azt hittük, hogy kúpvirág, de gyanússá válik, amikor már elérte az egy méteres magasságot. Ekkor már sejtjük, hogy napraforgó, de még sajnáljuk, nem baj, az is szép. Eléri a két métert, kezdjük érezni, hogy nem lesz ez így jó, de még mindig sajnáljuk. Eléri a három métert, jön a vihar, jajistenem ki kell kötni a kerítéshez, ki ne dőljön. Van amelyik mégis kidől, gyökere viszi magával a körötte lévő egyéb virágokat. A kidőlt egyedeket vérző szívvel miszlikbe aprítja, bezsákolja és kiteszi a megfelelő napon szelektív elszállítás céljából. Nyugtatja magát, hogy nem baj, legalább a többiek jutnak némi fényhez. A megmaradt és mondjuk ártalmatlan helyen lévő napraforgókat továbbra is szereti, büszkén fényképezi és mutogatja a blogjában.




De azért a kert, habár imádja, mégsem olyan festőien cuki, mint az angoloknál. Na jó, lehet, hogy ők azért értenek is hozzá.
Tehát akkor a megoldás az évelőágyás, ahova majd rohadtul eltervezetten és tudományosan fogok válogatott évelőket ültetni, amelyek majd az év minden szakában a megfelelő látványt fogják nyújtani, mind méret, mind pedig szín szerint esztétikusan elrendezve. Ez a tervem. Tökéletes.
Az már más kérdés, hogy a megvalósításhoz úgy kezdtem hozzá, hogy megláttam és megvettem a léggömbikéket ötletszerűen. Nem tudom, mekkorára fognak nőni. Tudom viszont, hogy mikor virágoznak. Most.
Na mit szóltok?

4 megjegyzés:

  1. :))Valahogy igy van nalam is! De majd szepen lassan kialakul egyszer! :))

    VálaszTörlés
  2. Drukkolok neked. Mi is így csináljuk. Sőt, mi is így szeretnénk csinálni. Az évelőkben az a jó, hogy tavasszal könnyű korrigálni velük, ha nem a kívánt képet mutatják. Csak kiássa az ember és arrébb teszi.
    A napraforgóid gyönyörűek, nekem egy sem kelt ki, sem a bolti, sem a szomszéd nénié. A léggömbvirág is csinoska, nekem is volt, de tavasszal nem bújt elő. De helyettük vadon nő a hajnalka, az oroszlánszáj és a petúnia.:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Szomszédasszony! Ezt a posztot én is írhattam volna :) Ugyanígy működik nálam is a magvetés és társai.
    A léggömbvirág magasabb nem nagyon lesz, inkább széltében nő, de visszafogottan. Csak nagyon kell vigyázni, jelöld meg, hogy hol van, én tavasszal majdnem kikapáltam. :) Nekem rózsaszín van, és ma kaptam egy kéket Anyukámtól. :)
    Gyönyörű a napraforgód!!!

    VálaszTörlés
  4. Óóó!Akkor nekem angol kertem van,mert a zöldségek közé átköltözött a szomszédasszonyom virága,a virágoskertemet pedig évek óta egy paradicsom díszíti! :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...