2011. október 15., szombat

Fonalfestés

Hát ilyen még nem volt! Fonalat festettem! Még szárad, de úgy fel vagyok villanyozva, hogy be kell számoljak Nektek az eddigiekről.
Van az úgy, hogy az ember lát nagyszerű dolgokat más blogokon, elhatározza magában, hogy egyszer ilyet kell csinálni! Meg olyat is! Na azt meg pláne! Aztán nem csinál. Mert más dolga van.
Na de most!
Úgy kezdődött talán, hogy egyszer csak lett nekem a kertben valami ismeretlen növény. Nem tudtam, hogy gaz, vagy virág, hagytam, majd kiderül. Amikor virágozni kezdett, akkor már ki tudtam deríteni, hogy Alkörmös Phytolacca americana L. Phytolaccaceae. Más néven: amerikai karmazsinbogyó, berzseny vérfürt, festőbogyó, festőszőlő. Gondoltam ki kéne próbálni.
A másik meg az, hogy annyi kedves blogszomszédasszonynál láttam már, hogy fonalat festenek, szebbnél szebbeket, irigyeltem is, de nem mertem belefogni. Mondjuk nálunk nem is lehet festhető fonalat kapni...
Harmadik ok pedig, hogy a Barka fonalakat is már olyan régóta csodálom, de valahogy arra sem tudtam rászánni magam, hogy úgy vegyek fonalat, hogy nem látom, tapintom. De azért ezek a dolgok mindig ott motoszkáltak a fejemben.
Majd rájöttem, hogy Barkáéknál festhető fonalat is lehet kapni!
A vadul burjánzó növényem meg gyönyörű bogyókat növesztett!
Kezdtem aggódni, hogyha sokáig halogatom, jön a fagy, és nem fogok én festeni semmit, mert elfagy az én kis karmazsinbogyóm. Szerda reggelre el is dőlt szegény.
Úgyhogy hirtelen felindulásból rendeltem Barka fonalat, péntekre meg is érkezett!




A vékony Cinege, a vastag Mosó Masa.
Most pedig leírom részletesen, hogy mit műveltem, mert én elég nehezen tudtam összevadászni a tudnivalókat, innen is egy kicsit, meg onnan is egy kicsit, annak viszont, aki soha nem próbálta még, nem minden egyértelmű. Persze nem állíthatom, hogy az én módszerem a tuti, de én elégedett vagyok az eredménnyel.
Tehát.
Leszüreteltem a bogyókat.



Kézzel összenyomkodtam, kicsi vízzel felengedtem, hagytam ázni.



Ezalatt a fonalgombócokat feltekertem egy fotel hátára, és néhány helyen megkötöztem, nem túl szorosan, nehogy batikolt legyen a végeredmény.

A motringokat, kettőt a Mosó Masából, egyet a Cinegéből (ez több, csak sokkal vékonyabb, méterben lehet rendelni)

beáztattam a mosdókagylóba.

Amikor kivettem, a víz zavaros volt és olyan gyógyszerszagú, gondolom, valamivel kezelik a fonalat, nem tudom.
Bekevertem egy rozsdamentes fazékba a leszűrt bogyólevet, 1 dl 15%-os ecetet, majd felengedtem vízzel, 3 literig. Feltettem melegedni, majd beletettem a fonalakat. Sajnos, annak ellenére, hogy nem volt száraz a fonal, azonnal látszott, hogy nem lesz egyenletes, de nem estem kétségbe, gyorsan átírtam magamban a tervet színátmenetes fonalra. Egy órát főztem a levest, épp csak gyöngyözve.



Nem volt rossz színe, de kicsit fakónak találtam, mivel olvastam már Boleró italporos festésről is, egy kicsit ezt is belekombináltam. Hogy miért volt itthon Boleró italpor, amikor az emberi fogyasztásra alkalmatlan? Hát pont ezért! Egyszer régen vettem, de nem fogyasztottuk el orálisan, mert nem lehet. Már le is járt, de gondoltam nem lehet ez romlott, elvégre mi van benne, ami megromolhat? Azt hiszem semmi. Átmenetileg kiszedtem a fazékból  cuccot, beleküldtem egy meggyest és egy málnást, szép piros lett. Visszaraktam a fonalat, élénkebb lett a színe, de még mindig nem voltam maradéktalanul elégedett. Újra ki, bele egy narancs, fonal vissza. Na így már tetszett, noha azzal, amit eredetileg gondoltam, köszönőviszonyban sincs.
Ja, ezzel már nem főztem, csak hagytam benne hűlni.



A festéket úgy beszívta, hogy a lé majdnem színtelen maradt a fazékban. Kiöblítettem tiszta vízzel, semmi színt nem eresztett.
Kiakasztottam száradni, és megállapítottam magamban, hogy noha tényleg nem erre gondoltam, végül is
"it is really........absolutely........... NOT BAD!"
 
 




15 megjegyzés:

  1. Ez nagyon izgalmas. Tök jó, hogy leírtad a teljes folyamatot, őszintén szólva mi is régóta készülünk egy ilyen merényletre, de mindig az tartott vissza, hogy összevadásszuk az információkat, hogyan is kell ezt csinálni. Most már legalább nagyjából tudjuk, hogy mi a teendő.
    Ugye majd csinálsz fotót száradás után is? Nagyon kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!! Bár a lila bogyókhoz képest érdekes a narancssárga végeredmény:))De nagyon tetszik:)Mielőbb használd fel és kérünk fotót az elkészült darabról is:) nagyon kíváncsi vagyok! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kíváncsi vagyok én is a végeredményre!

    VálaszTörlés
  4. Nekem nagyon tetszik a meglepetés-narancssárga szín, ügyes vagy! :)
    Olyan jó, hogy fázisfotókat is feltettél, így már nem vész misztikus ködbe a fonalfestés mikéntje :) Én is nagyon várom a végeredményt!

    VálaszTörlés
  5. Bátran neki álltál a festésnek és az akadályok sem állítottak meg kreatívan próbálkoztál még,még.....ameddig meg nem felelt a végeredmény.
    Megemelem a kalapom előtted!:) Számomra már a fonal letekerése leküzdhetetlen akadályt jelent, száradás után meg újra feltekerni???!
    Megsúgom, csak neked én is gondolkodtam már festésen van is ugyan ilyen fonalam, de arra a végeredményre jutottam kötés, horgolás után festem meg;)))

    VálaszTörlés
  6. Köszi, köszi, köszi!
    Most értem haza, már sötétedik, a fonal nyirkos. Lehet, hogy a délutáni napsütésben átmenetileg már száraz volt, most nem az. Behozom a lakásba, holnap felgombolyítom. Amúgy jól bírta a kiképzést, nem szöszölődött, nem nemezelődött, ugyanolyan kellemes puha, szóval köszöni, jól van.

    VálaszTörlés
  7. Ja, és szerintem tuti az volt a baj, hogy sok volt a fonal ennyi lébe, valahol mélyen sejtettem is...

    VálaszTörlés
  8. ígéretesnek néz ki, kíváncsi vagyok, milyen lesz a kész darab!

    VálaszTörlés
  9. Nálunk is így megy ez. Ez is tetszik, azt is jó lenne, és valahogy elmaradnak a dolgok, a napi rutin kiszorítja őket. Pedig csak el kell határozni és gyorsan belevágni. Ügyes vagy! Kíváncsi vagyok, mit fogsz beleálmodni. .

    VálaszTörlés
  10. Igazán szép lett és jól mutat megkötve is.

    VálaszTörlés
  11. Kösz Csilla!
    A Bolerós ügyletet azt hiszem talán pont nálad láttam egyszer régen...
    Mentőötletnek jól bevált.

    VálaszTörlés
  12. Hű, ez nekem nagyon tetszik. :) Szerintem nálunk is kallódik még otthon boleró por, a húgom itta régestelen régen azokat a borzalmakat... Lehet, hogy valami elfekvő fonalon kipróbálom, és ha bejön a technika, utánanézek a festhető fonalnak. Remek volt a leírásod, köszönjük! Engedelmeddel rendszeres olvasóddá váltam. :) Üdv: Timi

    VálaszTörlés
  13. Köszi Timi, örülök Neked! Rajta, próbáld ki, mi bajod lehet? Hisz látod, én sem így terveztem...

    VálaszTörlés
  14. :) Á, ezt imádtam! A leírást is, a stílusodat is - a málnás és a meggyes részek voltak a kedvenceim :D -, és a blogot is! Azt hiszem, megyek a fonalboltba. :)

    VálaszTörlés
  15. Köszi Zsófi! Rég nem írok a blogra (mert valahogy mindig más dolgom van) de jólesik, hogy hébe-hóba még erre téved valaki :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...