(Jó, nem egy, rengeteg, de most erről a tervről van szó ((amúgy nagy tervező vagyok elméletben, kizárólag azt nem tervezem meg soha, amit csinálok)), na mindegy...)
Szóval volt ez a tervem nekem a futórózsákkal, paddal, miegymással...
A növényzet csak részben működik együtt velem.
Először is a futás. A három tőből a legbelső kicsit alul, kicsit felül futkos. A középső felnyúlt az égbe, és csakis a felső részén produkál bármit. A külső pedig, nos... ő egyáltalán nem fut sehova.
Lehetséges, hogy a terv nem elegendő, kellene némi hozzáértő kezelés? Metszés mondjuk? Nehogy azt gondoljátok, hogy nem jutott eszembe! Utána is nézegettem kicsit. Hát ez a legjobb a mai információs társadalomban! Csak ráguglizol, és ott van! Rengeteg okosság! Sajnos ettől még tanácstalanabb lesz az ember, mint annak előtte. Aztán hagyja az egészet, mert jártában keltében nézi mások kertjeit, és arra a köetkeztetésre jut, hogy a legeslegszebb, legdúsabb, legfutóbb rózsákat biztos nem piszkálják, hogy metszegetnék már, amikor felfut a ház tetejére? Nem igaz?
Szóval még bizakodom ezügyben. Amúgy pad már van, megfelelően kopott, direkte igy szereztem. Mondjuk a férjem rendbe fogja tenni, és lefesteni, de majd újra megkopik kellően, mire megvénülök és meglesz a többi kellék, úgymint galambősz haj, takaró, macska, unoka, stb...
Aztán még van egy kis probléma a szinekkel is. Főként azzal az eggyel, amit legeslegjobban akartam, a fehérrel. Tavaly még nem nyilott, most készülődik először. De tessék már mondani, fehér ez?!
Határozottan rózsaszinesbe hajlik
Mondjuk még ez sem reménytelen, mert a sárga is igy néz ki, amig ki nem nyilik:
Amikor pedig kinyilik, akkor határozottan egyszinű sárga:
A piros az viszont piros, itt hiba nincs.
Túl nagyok az igényeim?
Persze ne értsetek félre, szeretem ám én mindet!
Majd szépen éveken keresztül óvom, féltem, nevelgetem őket, és egyszer csak olyanok lesznek, amilyennek elképzeltem. Olyan ez valahol mint a gyereknevelés...
Ja, hogy ők sem olyanok egyáltalán, mint ahogy elképzeltük?
Hát ez benne a szép, nem?
Pont gondoltam rád, meg a rózsáidra a minap, mikor a saját futómat nézegettem, hogy milyen szépen kihajtott. Szebben, mint valaha, pedig a legtöbb ága elfagyott. Ezek szerint kisebb meglepetésektől eltekintve nálatok minden ok. Már csak titkon annyit remélek, hogy amikor galambősz lesz a hajad (meg az enyém is), és sorakoznak az unokák, akkor is heverészhessek virtuálisan a lugasod alatt veled, meg a Sanyival.
VálaszTörlés:D Adél! Nagyon takaros az a kis kert! :)
VálaszTörlésMa vettem észre, hogy az én fehér futóm bimbói is rózsaszín csíkosak, pedig tuti fehér. Tavaly és tavaly előtt is virágzott.
VálaszTörlésNagyon szépek a rózsáid! Az meg, hogy össze-vissza futkosnak? Hát nem katonaság ez! :))
VálaszTörlésKépzeld Feri elolvasta ezt a bejegyzésed, és azóta kérdezgeti, hogy írt-e Adél újat, mert nagyon tetszett neki. A stílus, a tartalom, a szerkesztés... Minden. Lett egy új zugolvasód:)
VálaszTörlésnem tudom, vigasztal-e, de nálunk egy anyák napi, zöldes-porcelán színű minirózsa a következő évben egy ormótlan, rózsaszínű virágú, hatalmas bokorrá nőtte ki magát, amit viszont aranysárga, milliónyi virággal büszkélkedő futórózsának vettem - legalábbis a katalógus szerint - most egy satnya, guggonülő békerózsaként tengeti napjait. mit tehetünk, gumipóknak van igaza, ne támasszunk túlzott elvárásokat rózsáinkkal szemben, hagyjuk, hogy csak úgy rohangáljanak a kertünkben :)
VálaszTörlésÓ, köszönöm a vigasztaló szavakat! Időközben kinyíltak a (most már tutira biztosan) fehérek is, majd lefényképezem, ha nem esik az eső, mert az utóbbi napokban elég gyakran teszi.
VálaszTörlésÜdv néked Feri, első férfi olvasóm, még ha zug is!:)
Ne erőltesd, úgyse leszünk soha normálisak, miért pont a rózsáink csinálnák azt, amit kellene nekik?
VálaszTörlésOhhh...nagyon szépek!Az enyémek elfagytak :(
VálaszTörlés