2013. augusztus 18., vasárnap

Hogyan készítsünk kalocsai dorkót?

Az első, rövid és őszinte válaszom (amit a magam részéről a továbbiakra nézve már meg is fogadtam xD ) :
NE KÉSZÍTSÜNK!

Vegyük fontolóra a következőket:
Noha nem szoktunk hímezni, nincs benne gyakorlatunk, azért az alapokkal tisztában vagyunk. Ha elég öreg érett az ember, akkor tanulta általános iskolában, ha nem, akkor a neten remek útmutatókat találhat a lapos és a száröltés mibenlétét illetően, tehát egy előre rajzolt mintát elméletileg ki is tud hímezni.
Most jön a de....
A cipő nincs előre rajzolva.
Olyan sűrű szövésű a vászon, hogy tényleges fizikai fájdalommal jár átszúrni a tűvel, mivel igazán vékony tűbe nem lehet a hímzőcérnát befűzni, a vastagabb tű meg ugye nem akar átmenni. Egy cipőt nem lehet olyan jól megfogni, mint egy anyagdarabot, nem igazán lehet úgy forgatni, hogy mindig kézre álljon. Ha még azt is a fejünkbe vettük, hogy a hímzés fonákja a cipő belsejében ne látszódjon, akkor vakon lavírozunk a külső és a bélelő réteg között, a fránya tű pedig nem és nem ott akar kijönni, ahol kellene. A sokszori áthúzgálástól a fonal egyszerűen elvásik, és menet közben többször elszakad. Az ujjaink hegye teljesen kész van, (tudom, gyűszű, de azzal meg valahogy béna az ember és mindegyik ujjára nem is tehet), a szemünk pedig kigúvad, venni kell direkt erre a célra egy új olvasószemüveget :)

Ha még mindig ragaszkodunk hozzá, hogy a világ így jobb hely lesz, akkor fogjunk hozzá.
Én így csináltam:

Kerestem a neten kalocsai mintákat, választottam néhány olyat, ami formára megfelelő egy cipőhöz, és a megfelelő méretben kinyomtattam őket. Átrajzoltam pauszpapírra (sütő- vagy uzsonnacsomagoló éppúgy megfelel, és biztosan van otthon).
Ezután a papíron a minta vonalait gombostűvel sűrűn átszurkáljuk, a mintát nagyjából körbevágjuk, majd feltűzzük a helyére. A cipőt ehhez kitömtem ronggyal, hogy kicsit könnyebb dolgom legyen.


Ezután jó alaposan átrajzoljuk a kiszurkált vonalakat egy filctollal, hogy a lyukakon keresztül a tinta a cipőre kerüljön.


A papírt levéve még ceruzával is áthúztam a vonalakat, hogy jobban lássam.
Kezdhetjük a hímzést. Azt a nagy és bonyolult rózsát simán kiiktattam volna, ha nem kellett volna eltakarni a cipőre már gyárilag ráfestett virágot, ami nem illett a koncepciómba.


Jó sok estén keresztül tartó bajlódás után (ami a család férfitagjai részéről teljes meg nem értettségbe ütközik, de mi kitartunk, mert meggyőződésünk, hogy valaki ettől nagyon boldog lesz ), ezt az eredményt kapjuk:


Bizonyos távolságból szemlélve határozottan pofás :)
Feladjuk a csomagot, mellékelve hozzá a használati utasítást, hogy tényleg csak bizonyos távolságból szabad szemlélni, és minthogy a viselés külföldön történik, ahol nem sokat tudnak a kalocsai hímzésről, kéretik hirdetni, hogy ez kimondottan free-style műfaj, nem előírás, hogy szépen és pontosan kivitelezett legyen. 
(Aki meg ért hozzá, attól ezúton kérek bocsánatot.) 

Ui.: A címzett tényleg nagyon boldog!
      Fájdalom elfelejtve.
      Szóval, ha gondoljátok, esetleg tényleg próbáljátok ki :)




10 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon is boldog vagyok!!! Hát ennyire szeretsz te engem, hogy ennyit szenvedsz? Jaj de imáslak anyukám! <3

    A faszikra meg ne figyelj, idióták.

    Egyébként ha ez megnyugtat ma is ebben megyek ki. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon SZÉP!
    Örömmel olvasom az új bejegyzéseid, cipő pedig gyönyörű az ember lánya mit meg nem tesz drága gyermekeiért:))
    További szép kézimunkázós napokat, heteket!

    VálaszTörlés
  3. Jó kis munka volt! Nagyon ügyes vagy...Mit meg nem tesz a z ember lánya a gyerekért...
    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörű szép lett! És örülök, hogy újra írod a blogodat, várom a következő bejegyzést.

    VálaszTörlés
  5. te egy hős vagy! egy dorkót kihímezni! rajzolni sem könnyű rá :)

    VálaszTörlés
  6. Hűha, nehéz és bonyolult feladatot teljesítettél, a végeredmény vagány és vidám! Viselje egészséggel a szerencsés tulajdonos! :) Egy szeretettel készült darab olyan, mint egy talizmán, szinte védi azt, aki hordja...
    Brigi

    VálaszTörlés
  7. nagyon jól megoldottad:-)) ha újra ilyenbe vágnád a fejszédet, akkor elárulom, hogy találtam olyan transferceruzát, amivel fel lehet rajzolni a mintát pauszra és átvasalni a fehérre és akkor talán egy fázissal rövidebb a meló:-)) bár dorkóra vasalni is szép kihívás, de tán nem lehetetlen!!:-))) szuper bejegyzés!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm :)
    Jó tipp, bár mint mondtam, soha többé... (csak zárójelben jegyzem meg, hogy ilyet mondtam én már szülés közben is, aztán meg mégis...)

    VálaszTörlés
  9. Hát ez fantasztikus, nagyon jó lett!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...