Szeptember elsejétől teljesen más fordulatszámon működöm. Munkahelyen eggyel kevesebben lettünk, egy percem sincs hűteni a lét, azaz stikában blogot írni, illetve olvasni:( Persze örülök, hogy én még megvagyok. Otthon este tudnék időt szakítani, de nincs saját gépem, leánygyermekem pedig a laptopjával együtt kollégiumba költözött. Egyszóval ritkán fogok tudni jelentkezni, de azért próbálok.
Most megkésve bár, de törve nem, szeretettel köszöntöm MTündét, 31. olvasómat!
És néhány kép azon ritka alkalmak egyikéről, amikor csak úgy vagyunk, kint az udvaron, szociális életet élünk, és ugye kitaláljátok, ki van a középpontban?
Hát igen. Erre megéri várni egész nap...
Lassan ugyan, de készül egy sapka. Majd jövök!
Nem felejtettünk el, és nagyon várjuk a jelentkezésedet!
VálaszTörlésA Sanyi-krónikát szintén!
Sanyi gyönyörűűűűűű!
VálaszTörlésMég szép, hogy nem felejtettünk el! Debrecenbe sem tudsz eljönni?
VálaszTörlésÓ, ezek a Sanyi-fotók minden kisebb-nagyobb szünetért kárpótolnak ;)
VálaszTörlésVárunk Debrecenben, bizony! :)
És persze sok erőt a dolgos hétköznapokra!
Örülök, hogy megvagy, és várom az újabb alkotásokat. Sanyi tényleg gyönyörű :)
VálaszTörlésKöszönöm Lányok, aranyosak vagytok!
VálaszTörlésSajnos nekem Debrecen innen Somogyból, háááát....
Majd várom a beszámolókat!
Fúú, Adél, köszönöm!
VálaszTörlésSzép és gyönyörű Sanyi!!!
VálaszTörlésNem véletlen hogy imádjuk őket, és tudják is...
Már nagyon hiányoztál és ezek szerint fogsz is egy darabig:( Már elvonási tüneteim voltak, de csak kihúzom valahogy a következő alkalomig.
VálaszTörlésAzért jó tudni, hogy minden ok, és hogy nálad is szép a pillangó virág.
Sanyi-dögönyözés a szép őszben a pihenés egyik legnagyszerűbb formája.