Őszi tavasz, kirándulás, egyebek...

Szeretettel köszöntöm legújabb olvasómat, Csillát!

Szombaton olyan idő volt, hogy alig hittem el... Muszáj volt megörökítenem, méghozzá dátummal ellátva!

És ehhez mit szóltok, elképesztő, nem?

Aggódtam is, hogy meglesz a böjtje, merthogy vasárnapra kirándulás volt betervezve. Immár negyedik éve, ha november, akkor Tihany, Gardafesztivál. Ahogy azt már írtam tavaly ilyenkor is, ez az utolsó alkalom az évben, amikor ilyesmit tehet az ember, mielőtt végleg beáll a rossz idő.
Az esemény a következőképpen zajlik:
Szántódon lerakjuk az autókat, komppal átmegyünk Tihanyba.

Ilyenkor még eléggé fázunk, de a Balaton csodás.

Először felmászunk a hegyre, a Gejzírmezőre, ahol gyönyörű környezet, erdő, megkövesedett gejzírkúpok, fák, virágok, csipkebogyó, kökény, és minden, mi szem-szájnak ingere vár minket.

Jövünk-megyünk, barangolunk, a turistajelzéseket és térképeket teljességgel figyelmen kívül hagyva, ötletszerűen bejárjuk a hegytetőt, így minden évben tartogat meglepetést az út.

A fiatalabbak azt állítják, hogy mi anyák olyan lassúak vagyunk, hogy mire utolérjük őket, nekik moha nő a fejükre...

Ez persze nem igaz, igenis nagyon fittek vagyunk!

Látjátok például ezt a fát?

És engem a fán? Nahát.

Van persze rántott husis szenyó is, elvégre magyarok vagyunk.

Fentről gyönyörű a kilátás a tihanyi Belső-tóra, háttérben a falu és az apátság...

Na, mikor jól lefáradtunk, akkor ott a parton van egy nagyon helyes kis büfé...

Levendulaszörpöt is lehet inni!

Nekem ízlik.

Játszótér is van hozzá...

Ehhez sosem lehetsz túl öreg...

Ily módon feltöltődve aztán felcaplatunk a faluba, ahol tulajdonképpen a fesztivál zajlik, de ekkor már a végefelé jár, mert jól eltöltöttük az egész napot az erdőben, de ez is volt a cél, a fesztivál csak ürügy.

Ahogy a tavalyi túrára magamnak, most a lánykámnak készítettem egy tökfödőt.

Szereti a ...hm... hát bohókás sapikat, aki bölcsészhallgató, ugye, annak ez munkaköri kötelessége....
Majd ennek alkalomadtán szentelek egy külön bejegyzést. Már a sapinak...
Na, aztán ha a fesztivál is megvolt, akkor visszatúrázunk a kompkikötőbe, és megfáradtan hazatérünk, menet közben megbeszéljük, hogy jövőre ugyanígy, hát még jóhogy!

Otthon aztán, hogy megkoronázzuk a napot, ahogy illik, kis halacska...

Balatoni süllő persze...